A természetalapú megoldások definícióját bevezető Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) szerint a mezőgazdaság rendelkezik a legnagyobb potenciállal e megoldások alkalmazása terén. Alapvetően két, forradalminak tűnő területről beszélhetünk. Egyrészt a talajélet egészségét központba helyező (korábbi cikkünkben és esettanulmányunkban bemutatott) regeneratív mezőgazdaságról, másrészt az agrárerdészet hihetetlenül érdekes és komplex szemléletéről. Ez utóbbit mutatjuk be jelen cikkünkben dr. Vityi Andrea, a Soproni Egyetem Erdőmérnöki Karán belül működő Környezet- és Természetvédelmi Intézet egyetemi docensének segítségével.
TeAM HUb: Kezdjük a legelején! Melyik a helyes kifejezés: agroerdészet, vagy agrárerdészet?
Vityi Andrea (VA): Bár az agrárerdészet egyes gyakorlatait a mezőgazdaság kezdete óta ismeri és alkalmazza az ember, az intenzív mezőgazdaság kialakulásával ezek fokozatosan háttérbe szorultak és feledésbe merültek, így azokat - legalábbis itt, Európában - újra fel kell fedeznünk. Mindkét kifejezés az angol “agroforestry” megfelelője, s mivel nincs még hivatalos terminológia Magyarországon, ezért mindkettő megfogalmazás helyes. Kétségkívül egyre népszerűbb szakmai körökben az agrárerdészet, egyre több gazda érdeklődik iránta, nem függetlenül a globális éghajlatváltozás egyre inkább érezhető hatásaitól. A tudományos életben mi elsősorban az angolszász kultúrából átvett szavakat és kifejezéseket használjuk, s egyik legfontosabb feladatunk egy, a magyar terminológiát tisztázó kiadvány létrehozása - ezen most dolgozunk.
TeAM HUb: Milyen tevékenységeket takar pontosan az agrárerdészet fogalma?
VA: Sokféleképpen lehet csoportosítani az agrárerdészeti gyakorlatokat, de a legegyszerűbb, ha megnézzük a rendszer egyes elemeit. Mindig, minden agrárerdészeti rendszerben jelen van valamilyen fásszárú növény (pl. fa, cserje). A másik elem a mezőgazdasági haszonnövény, a harmadik pedig az állattartás. A fás vegetáció társítása haszonnövényekkel az ún. szántóföldi agrárerdészet (silvoarable agroforestry), a fás vegetáció állattartással való kombinációja a legeltetéses rendszer (silvopastoral agroforestry), ha pedig mindhárom elem benne van a történetben, akkor ún. szántó-legelő agrárerdészeti rendszerről beszélünk. Az eredeti angol kifejezések praktikusabbak, magyarul ezek - legalábbis egyelőre – még furcsán hangzanak. És persze további csoportok alkotása is lehetséges. Egyes szakirodalmak külön csoportba teszik a mezővédő erdő- és cserjesávokat (hedgerows, shelterbelts), valamint a folyópartot szegélyző fás védőzónát (riparian buffer strips). Megint külön csoport lehet az, ha bizonyos haszonnövényeket termesztünk az erdőben, illetve a permakultúrából jól ismert erdőkertek kialakítását is célszerű külön kezelni.
TeAM HUb: Milyen konkrét példákat ismer a tudomány?
VA: A trópusi és szubtrópusi területeken sokkal inkább elterjedt az agrárerdészet, mint például Európában, ahol hagyományos technikák újragondolásáról, illetve új gyakorlatokról van szó. A 2017-ben zárult AGFORWARD projekt keretében végzett, felszínborítási adatokon alapuló felmérés szerint hazánkban mintegy 38.000 ha agrárerdészeti terület van, amelynek nagy része legeltetéses terület, azaz fás legelő. A terület másik jelentős részét a mezővédő erdősávok teszik ki, amelyeket az 1950-60-as években nagy erőkkel telepítettek egy országos program keretében, azonban a mezőgazdaság intenzívebbé válásával ezek aránya a későbbi évtizedekben jelentősen csökkent. A védősávok körébe tartoznak a vízfolyásaink mentén elhelyezkedők is, ezek a víztestet óvják a szennyeződések, kemikáliák káros hatásaitól, megszűrve a talajban és a levegőben terjedő káros anyagokat és kedvező mikroklímát biztosítanak a vízi és vízparti ökoszisztémáknak. A többi agrárerdészeti rendszer (pl. fasorok közötti növénytermesztés) hazánkban még csak csekély mértékben van jelen.
TeAM HUb: Melyek az agrárerdészet pozitív hatásai? Mit mond a tudomány?
VA: Mindegyik agrárerdészeti rendszer kifejezetten sokféle ökoszisztéma-szolgáltatást nyújt: óvják és javítják a környezeti elemek (talaj, víz, levegő, élővilág, táj) minőségét, jelentősen növelik a biológiai sokszínűséget, jobb minőségű termékek előállítását teszik lehetővé, továbbá kulturális szolgáltatásuk is említésre méltó, hiszen egy hagyományos fás legelő szépségére általában mindenki rácsodálkozik. Egy egyszerű mezővédő erdősávnak is rendkívül összetett hatása van. A XX. század elejétől kezdve világszerte végeztek erre vonatkozó kutatásokat – többek között az akkori Erdészeti és Faipari Egyetem (ma Soproni Egyetem) kutatói -, de már a 19. században is számos forrás beszámol arról, hogy milyen jelentős hatása van egy terület gazdálkodására a széltörő vagy mezővédő erdősávoknak. A vizsgálati eredmények kétségtelenül bizonyítják előnyös hatásaikat, különösen szántóföldek esetében: a talajerózió mérséklésében, a talaj víz- és tápanyag-gazdálkodásának javításában, a kedvezőbb mikroklíma kialakításában, és mindezeknek köszönhetően a magasabb hozam-eredményekben. Emellett rengeteg állatfaj talál bennük otthonra, nő tehát a biológiai sokszínűség. Ebből a szempontból kiemelkedő a természetes predátorok jelenléte, ezáltal például a vegyszerek alkalmazását is redukálni lehet az adott területen. Nem hiába lehet országszerte sok olyan szőlőültetvényt és gyümölcsöst látni, amelyekben T-fákat, odúkat, etetőket helyeztek ki a gazdák, hiszen ezzel is segítik a kártevőket fogyasztó madárfajok betelepülését.
Fontos tudni, hogy az összes biomassza tekintetében az agrárerdészeti rendszerek segítségével egységnyi területről nagyobb hozamot lehet elérni. A SAFE elnevezésű, nagy európai kutatási projektben szántóföldi agrárerdészeti rendszerek összes biomassza termelésére vonatkozóan akár 30%-os, a végtermékeknél pedig 60%-os termelékenységnövekedést figyeltek meg az ugyanakkora összterületű, de különálló fa- és növénytermesztési rendszerek együttes termelékenységéhez képest. Hazánkban a Dr. Gál János professzor által az 1960-as években vezetett többéves erdősáv-kutatás során országszerte összesen 36 növénykultúrában vizsgálták a hozam-eredményeket, amelyek a mezővédő erdősávok szerkezetétől, a termőhely termékenységétől és az adott év időjárásától függően átlagosan 5-24 %-os terméshozam növekményt mutattak. Magasabb, átlagosan 20-30% (és esetenként akár 50-70%) körüli termésnövekedés jellemzően az aszályosabb években volt tapasztalható. Ezeket az eredményeket számos más kutatás is igazolja, Amerikától Európán át az egykori Szovjetunióig, vagyis mostanra egy megalapozott, megbízható, és széleskörű tudás gyűlt össze a módszer hatékonyságára vonatkozóan. Azt egységesen ki lehet jelenteni, hogy a jól telepített agrárerdészeti rendszerek területarányos hozama nagyobb, mint a külön-külön, de összességében ugyanakkora területen termesztett mezőgazdasági kultúrák és faállományok összes hozama (csak haszonnövényekre vonatkoztatva a hozam rendszerfüggő).
Ez komoly érv, de a gazdálkodók éves ciklusokhoz vannak hozzászokva, miközben a fás vegetáció hosszútávú befektetés, az egyébként tekintélyes profit csak sok év alatt realizálódik, s bizonyos szakértelem is szükséges hozzá. Ráadásul a mezővédő erdősávok korábban nem tartoztak a területalapú támogatások körébe, ezért valószínűleg tovább csökkent a területük az utóbbi években. Az új közösségi agrárpolitika (KAP) azonban már lehetőséget ad arra, hogy a gazdák ezeket a területeket is bevegyék a számításba.
Ahogy a klímaváltozás hatásait egyre inkább a bőrünkön érezve egy településen is egyre fontosabb a zöld infrastruktúra jelenléte, úgy a szántóföldön is. Továbbá a közlekedési infrastruktúrát védő erdősávok szolgáltatásait is fontos figyelembe venni (gondoljunk csak a 2023. elején történt porviharok által okozott autópálya-balesetekre). Ahogy az élet más területén is tapasztalható, a globális éghajlatváltozás egyre inkább érezhető negatív hatásai itt is cselekvésre ösztönzik az embereket, jelen esetben a gazdákat.
TeAM HUb: Nézzük meg kicsit konkrétabban! Milyen formái vannak a legeltetéses agrárerdészeti rendszernek és melyek ennek az előnyei?
VA: A legeltetett fás területek mindig is szerves részét képezték a földhasználatnak hazánkban, de jelentőségük és területfoglalásuk az elmúlt 100 évben erősen lecsökkent. Régen minden legelőn lehetett fák, illetve facsoportok alkotta delelőhelyeket találni. Ezek előnyét laikus szemmel is könnyű belátni, de kutatási eredmények is egyértelműen mutatják, hogy mind a tejhozam, mind a húshozam növekszik, ha az állatok el tudnak vonulni hűsölni. S természetesen a hideg téli szelek kapcsán is fontos funkciója van a facsoportoknak egy legelőn.
Hazánk egyes részein, például az Őrségben ma is a táj fontos elemeinek számítanak a kaszálógyümölcsösök, ahol az állatok szerves trágyával látták el a területet. S persze ott van, illetve csak volt, a makkoltatás. Az erdei legeltetés révén minőségi takarmányhoz jutott az állat, amely egyértelműen, akár egy pár hetes erdei legeltetés eredményeképpen is megérződött a húson. Magyarországon ma nincs makkoltatás, legközelebb talán a Száva mentén van Szerbiában, de Spanyolországban például vannak olyan szelídgesztenyések, ahonnan gépekkel nem lehet betakarítani a gesztenyét, ezért állatokkal etetik fel a lehulló termést, továbbá a Nagy-Britannia déli részén található New Forest Nemzeti Parkban is megfigyelhető hasonló gyakorlat. Magyarországon sokáig tiltott volt az erdei legeltetés, azonban az új erdőtörvény, szigorú szabályok mentén újra lehetővé teszi azt. A jogszabály lényegében a legeltetésre szolgáló mezőgazdasági területekkel határos, alacsony természetességi állapotú erdőkre és az árterekre korlátozza ennek a tevékenységnek a végzését, ott is csak ló, szarvasmarha és juh legeltetése engedélyezett. A folyók árterein itthon is láthatunk szürkemarhákat és bivalyokat, amelyek rendkívül fontos szerepet játszanak az aljnövényzet ritkításában, az idegenhonos özönnövények kordában tartásában – ezek az árvízvédelmi területeken fontos szempontok.
TeAM HUb: Milyen formái vannak a talán legkevésbé ismert szántóföldi agrárerdészetnek és milyen előnyökkel járhat ennek bevezetése?
Valóban, a szántóföldi növénykultúrával kombinált agrárerdészeti rendszerek a mezővédő erdősávok és a házikertek kivételével lényegében hiányoznak a magyar vidékről. De az is igaz, hogy az ún. fasoros-köztes művelés (angol megnevezése: “alley cropping”) egy olyan típusa az agrárerdészeti rendszereknek, amely a modern kutatások tárgya, s egyúttal hatalmas jövő várhat rá. Franciaországból (Montpellier), a francia agrárkutató intézet (Institut National de la Recherche Agronomique) gyakorlatából ismert az a példa, amelyben búzát termesztettek diófák árnyékában és a módszer eredményeképpen 40%-os hozamnövekedést realizáltak ahhoz képest, mintha a búzát és a diót külön termesztették volna. A hivatkozott esettanulmány szerint ilyen mértékű hozamnövekedést ezen fajok esetében egyetlen mezőgazdasági innováció sem produkált a kísérletet megelőző időszakban.
Az AGFORWARD nevű nemzetközi projekt keretében 2010 körül jött létre egy, a fentihez hasonló kísérlet az Alföldön. A fasoros-köztes termesztéses ültetvényen gyorsan növő fafajt használtunk, alatta pedig lucerna nőtt, s bizony, a lucerna hozamában is ki tudtuk mutatni a hozam növekedését.
De olyan is van, igaz, egyelőre nem Magyarországon, hogy a meglévő erdőben telepítenek a szakemberek haszonnövényeket, például bogyós gyümölcsöket és a gyógyászatban használt növényeket, sőt, skandináv országokban Shiitake és Chaga gomba fajok erdei termesztésére is láthatunk példákat. Szóval rengeteg érdekes kísérlet zajlik az agrárerdészet ezen viszonylag új részterületén. Itt érdemes megemlíteni a széles termékpalettájú, összetett szerkezetű erdőkerteket is, amelyek egymásra kölcsönösen előnyösen ható növények és állatok tudatosan tervezett közössége, ahol a permakultúra alapelvei érvényesülnek.
TeAM HUb: Azt értem, hogy az elmúlt évtizedekben miért kopott ki az agrárerdészet a gyakorlatból, de vajon mennyire generál igényt a módszer iránt a klímaváltozás? Megfigyelhető valamilyen mértékű felfutás?
VA: Valóban egyre több megkeresését kapunk gazdáktól, akik a légköri aszály miatt már adott esetben nem tudnak profitot termelni, az öntözés pedig sok helyütt nem megoldható. Tapasztalataink szerint a kisebb, technológiailag kevésbé determinált családi gazdaságok nyitottak elsősorban az összetettebb tudást és szemléletet megkívánó agrárerdészet irányába. Európa szerte több éve fontos szakpolitikai trend az agrárerdészet elterjesztése. Az egyes európai országok szakmai szervezeteit tömörítő Európai Agrárerdészeti Szövetség (EURAF – European Agroforestry Federation) jelentősen bővült az elmúlt években. Magyarországon a már említett AGFORWARD részvételi kutatási projekten belül kezdődött és az AFINET projekt keretében jött létre a szakértői hálózat, továbbá a közös képviselet érdekében 2016-ban alakult meg az Agroerdészeti Civil Társaság (ACT). A hazai kutatói réteg és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara is aktívan foglalkozik a kérdéssel. A legfontosabb feladat nyilván a szaktanácsadói hálózat kialakítása, valamint a képzési oldal megszervezése, de a nemzetközi hálózatokba történő bekapcsolódás és ezzel a jó gyakorlatok megismerése legalább ennyire szolgálja az agrárerdészet hazai fejlődését és népszerűsítését.
Készítette: Szigeti Ferenc Albert