Az Európai Unió 2023–2027-es időszakra szóló új közös agrárpolitikája (KAP) lehetőséget nyújt arra, hogy a mezőgazdaság méltányosabb, környezetbarátabb és eredményközpontúbb legyen - ezen elvek érvényesítésére vállalkozik Magyarország is a megreformált KAP Stratégiai Tervvel. Milyen szabályozási és támogatási eszközökkel operál, és milyen mértékben hat az új szakpolitika abba az irányba, hogy megérje a gazdálkodóknak a környezet terhelése, a mezőgazdasági élőhelyek degradálása helyett “környezetet termelni”? Mit takarnak ezek a fogalmak, miért fontos a mezőgazdaság az ökológiai válság szempontjából és hogyan jönnek képbe a természetalapú megoldások? Králl Attilával, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) munkatársával kerestünk válaszokat a fenti kérdésekre.
A gazdaság környezetkímélő és fenntartható helyreállítását megcélzó európai zöld megállapodás részeként az Európai Unió új Biodiverzitás Stratégiája azt szeretné elérni, hogy 2030-ig a biológiai sokféleség a regenerálódás pályájára álljon, ezzel is hozzájárulva az éghajlatváltozás negatív hatásaihoz való alkalmazkodóképesség növeléséhez. A mezőgazdaság ebből a szempontból megkerülhetetlen tényező: jelenleg ez a szektor a biológiai sokféleség első számú veszélyeztetője a bolygón. Ráadásul az egyre intenzívebbé váló mezőgazdasági termelés jelentős mértékben degradálta a talajokat az elmúlt évtizedekben: az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) szerint a szántóterületek több, mint 25%-a jelentősen leromlott mára, miközben egyre több embert kell ellátni élelemmel. Vajon milyen változást hozhat a mezőgazdaságban az agrár-ökológiai és természetalapú megoldások?
TeAM HUB: Mit jelent és miért jelentős a közös agrárpolitika?
KA: Az 1962 óta létező közös agrárpolitika eredeti célja különböző pénzügyi és szabályozási eszközök alkalmazásával az európai élelmiszerbiztonság megteremtése, a piac stabilizálása és a gazdák anyagi biztonságának szavatolása volt és az ma is, de a rendszerben az ismétlődő reformok során egyre markánsabban jelentek meg a zöldítési szempontok. A KAP költségvetése óriási. Aránya az EU-s költségvetésen belül ugyan 50%-ról 40% alá süllyedt az évek során, de nominálisan még így is sokkal nagyobb összeg található a KAP-ban, mint például a Strukturális Alapokban. Az ebből származó pénz a gazdák bevételeinek rendkívül nagy arányát, az előző ciklusban Magyarországon csaknem 50%-át tették ki. Ez az új ciklusban mérséklődik, de így is igaz, hogy a KAP forrásai rendkívüli mértékben befolyásolják a gazdálkodók döntéseit, abban az értelemben is, hogy tevékenységüknek milyen környezeti hatása van.
TeAM HUb: „Pénzt kapott a gazda, ha parlagon hagyta a földjét” – sokat hallottuk ezt a kifejezést az elmúlt ciklusból, pontosan mit jelentett ez? Mit jelentett a KAP szempontjából és mit a természetvédelem szempontjából?
KA: A mondat kissé keserűen hangozhat, ezért érdemes a háttérét megvilágítani. A területi alapon járó, ún. közvetlen kifizetések sajnálatos mellékhatása, hogy sok esetben nem a termőhelyi adottságoknak megfelelő termesztési mód és földhasználat zajlott, zajlik az adott területen - a gazdálkodás épelméjűséget felülírta, hogy mire adnak pénzt. Rengeteg olyan terület van például intenzív szántóföldi művelésben, ahol az adottságok miatt nagyon mást kellene csinálni: mondjuk nem talajforgatásos, hanem valamilyen kíméletes, extenzív szántóföldi művelést, vagy éppen gyepgazdálkodást. Mivel ráadásul területi alapon jár a támogatás, ezért a gazda minden talpalatnyi területet igyekszik kihasználni, így az elmúlt évtizedekben jelentősen megfogyatkoztak az agrártájban található kis, természetes élőhely-elemek: a facsoportok, vizes élőhelyek, bokrosok, egykori tanyahelyek. Szerencsére ebben is változást hoz az új ciklus: ezek a természetes élőhelyek bekerülnek a támogatható területek közé, így a gazdálkodó nem lesz ellenérdekelt a fenntartásukban.
Szó nincs arról, hogy a jó adottságú területeken meg kellene szüntetni a gazdálkodást, hiszen az igény növekszik, nyilván, óriási területen van szükség élelmiszertermelésre. Vannak azonban olyan területek - sokszor kiemelkedő természeti értékekkel -, ahol a gazdálkodónak igazából azért kellene támogatást adni, hogy hagyja érvényesülni a természetet, s ezáltal “környezetet termeljen”, azaz ökoszisztéma-szolgáltatásokat állítson elő a tágabb környezetének. Természetvédelmi szempontból a cél az, hogy a természeti értékeknek helyt adó területeken az adott terület környezeti adottságaival jobban összhangban lévő, a természeti értékek fenntartásához hozzájáruló művelés legyen a prioritás, ezt ösztönözze a támogatási rendszer. A kedvezőtlen termőhelyi adottságú - pl. rendszeresen belvizes, vagy épp aszályérzékeny - területeken ne támogassuk az intenzív szántóföldi művelést, hiszen itt sokszor minimális haszon mellett történik jelentős környezetterhelés, miközben a gazdálkodó alig kockáztat: a művelés költségét a támogatás fedezi, plusz az aszály- vagy belvízkár is kifizetésre kerül.
TeAM HUb: támogatás, kompenzáció, kifizetés - mit jelentenek ezek a fogalmak?
KA: A támogatásra jellemzően a termeléshez kapcsoltan - pl. a megművelt földterület arányában, vagy állatlétszám alapján jogosult a gazdálkodó. A támogatásnak vannak jogosultsági feltételei - ezek is változtak, szigorodtak a korábbi ciklushoz képest. A kompenzációt, illetve a kifizetést a magyar terminológiában arra használjuk, amikor valamilyen kötelező vagy önkéntesen vállalt földhasználati előírás-csomag miatt a gazdálkodónak többlet költsége vagy elmaradó haszna jelentkezik. Kötelező előírások (pl. A Natura 2000 gyepterületek kötelező földhasználati előírásai) esetén kompenzációnak, önkéntes programok esetében, amilyen például az Agrár-Környezetgazdálkodási Program (AKG), amelynek keretében a gazdálkodó beviszi a területét egy, a természetkímélő gazdálkodást ösztönző programba, jellemzően kifizetésnek nevezzük ezeket. A dolog lényege tehát az, hogy az földhasználati előírások miatt a terület megművelésének elmaradó hasznát, vagy a természetkímélő gazdálkodás többletköltségét kapja meg a gazdálkodó, hektárra számolva.
TeAM HUb: Tehát vannak kötelező és választható elemek. Ezek hogyan viszonyulnak egymáshoz?
KA: A KAP-nak van egy ún. “zöld felépítménye” (green architecture). Az alapszint a kötelező szint, ebben a gazdálkodás alapját meghatározó követelmények vannak, mint a jó gazda gondossága, a jogszabályok betartása - ez az ún. kondicionalitás, a feltételesség. Lényege, hogy ezeket a kritériumokat mindenképpen teljesíteniük kell a gazdáknak ahhoz, hogy jogosulttá váljanak a többi támogatásra, önmagában ezért tehát nem kapnak forrást. Az előző KAP-hoz képest a feltételek szigorúbbak lettek. Számos, korábban önkéntes elven működő vállalás beépült a kötelező elemek közé, tehát magasabb szintű alapkövetelményeknek kell megfelelnie a gazdáknak. Vannak ezen felül speciális szabályok, ilyenek például a Natura 2000 gyepterületeken való gazdálkodást meghatározó, speciális előírások, ezek betartásáért kompenzációt kapnak a gazdák.
Az Agro-Ökológiai Program (AÖP) új elem, amely önkéntesen vehető igénybe, és amelynek keretén belül ökológiai szempontból kedvezőbb művelési gyakorlatokat választhatnak a gazdák, kifizetésekért cserébe. Az AÖP sajátja, hogy amennyiben a gazdálkodó ebbe a programba jelentkezik, az előírások a gazdálkodás egész területén kötelezőek lesznek. Ezek fölött helyezkednek el a hierarchiában az ún. agrár-környezetgazdálkodási intézkedések (AKG). Az AKG régóta ismert, négy ciklus óta futó önkéntes-alapú program. A programoknak két fő típusa van: a horizontális, illetve a zonális programok. Előbbi az egész országban elérhető, ha szántóföldi gazdálkodás, gyepgazdálkodás, gyümölcsültetvény, szőlőültetvény esetén magasabb környezeti teljesítményt vállal önkéntesen a gazdálkodó a kifizetésért cserébe. A programban vannak kötelező, illetve választható előírások, így két egymás melletti gazdának is eltérhet a vállalása hajlandósága, lehetőségeik szerint. A zonális programok adott területeken egy-egy fajra (pl. madárfajra, lepke fajokra), vagy élőhelytípusra fókuszálnak. Ezek speciális programok, amelyekben magas a hektáronkénti kifizetési összeg, cserébe jelentős többletmunkát és ráfordítást igényelnek a gazda részéről.
Fontos változás a KAP-on belül, hogy a “zöld felépítmény”-ben olyan elemek is megjelentek, amelyek korábban nem voltak elérhetők vagy nem voltak ennyire markánsak. És itt jönnek képbe leginkább a természetalapú megoldások. Említettük, hogy az elmúlt évtizedekben az agrárterületek “zöld infrastruktúrája”, a természetes élőhelyek szövedéke jelentősen degradálódott. Az ún. nem termelő beruházások keretében a gazdálkodók kifejezetten olyan természetvédelmi, illetve ökológiai célú, a termeléshez közvetlenül nem kapcsolódó intézkedéseket, élőhely fejlesztéseket valósítanak meg, illetve tartanak fenn, amelyek az adott mezőgazdasági terület tágabb környezetének, mint élőhelynek az ökológiai értékét növelik. Ez a konstrukció lehetőséget adna arra, hogy egy mélyártérre kivezessék az árvizek többletvizét táji léptékű vízmegtartás céljából, vagy éppen fasorokat és bokros szegélyeket hagynak meg és telepítsenek.
TeAM HUB: A fentiek közül mely új KAP-elemek hatnak az eddigieknél pozitívabban a természetvédelemre?
KA: A támogatható területek körének bővülése biztosan nagy hatással bír majd. Gyakorlati példával szemléltetem: például vegyük azt az esetet, hogy van egy kiterjedt szántóföld, azon egy rendszeresen belvizes folt. Mit lehetett az előző ciklusban kezdeni ezzel a helyzettel? A gazdálkodó kifejezetten ellenérdekelt volt ennek a fenntartásában, ugyanis ha nem tartotta művelés alatt ezt a területet, akkor annyival kevesebb támogatáshoz tudott hozzájutni, hiszen a támogatást hektár alapon kapta meg a termőföldre, ennek pedig nem volt része a belvizes terület. Az új KAP szerint ezek a területek is bekerülnek a támogathatóak közé, ezért a gazda nem ellenérdekelt ezeknek a magas ökológiai értékű tájelemeknek a fenntartásában az adott területen. Nagy reményeket fűzünk a már említett, nem termelő beruházások kialakításának és fenntartásának támogatásához is. Az agrár területek természeti sokféleségének fogyatkozása, a madárfajok, beporzó rovarok eltűnése nem mérsékelhető anélkül, hogy visszaadnánk valamennyi területet a természetnek.
Nagyon sok múlik ugyanakkor a gazdálkodók hozzáállásán, döntésein, hiszen a természetvédelem irányába ható intézkedések jó része önkéntes vállalásokon keresztül, és nem kötelezettség formájában jelenik meg. A rossz termőhelyi adottságú, szerény termőképességű területeken, ahol a konvencionális szántóföldi művelésnek nagyobb a kára, mint a remélt haszna, és ahol valójában csak a támogatási rendszer miatt éri meg intenzíven megművelni a földet, ott valamilyen módon olyan kötelezettség-lehetőség rendszert kellene kialakítani, hogy ne is lehessen opció a forgatásos művelés, ugyanakkor vonzó legyen helyette más művelési formát választani. Ennek az iránynak látjuk már bizonyos elemeit. De azért egy gazdálkodó ma még akár egy Natura 2000 területen, tehát természetvédelmi szempontból kiemelten értékes területen is viszonylag tág határok között tud a természeti adottságoknak és a természeti értékeknek egyáltalán nem megfelelő gazdálkodást folytatni, ha nagyon akar, mert a területalapú támogatást meg fogja kapni.
Ma már egyre többet hallani arról, hogy az input anyagok (növényvédő szerek, műtrágya) fokozott használatán és a mélyszántáson alapuló intenzív szántóföldi gazdálkodás milyen jelentős, negatív környezeti hatással jár, és milyen mértékben járul hozzá a talajok degradációjához, az erózióhoz és a talajélet elszegényedéséhez. Az ország területe 9,3 millió hektár, ebből kb. 4.1 millió hektár a szántó, aminek legalább az 1/10-én nem rentábilis és környezetvédelmi szempontból problémás az intenzív gazdálkodás, miközben az említetteken túl az fokozza a belvíz- és az aszály veszélyt. A jelenlegi KAP-ban nincs olyan szabályrendszer, ami kikényszeríti ezeken a területeken a földhasználatváltást - pedig nagyon nagy szükség lenne rá! Ugyanakkor az Agro-Ökológai Programban és az Agrár Környezetgazdálkodási Programban is szerepel a forgatásos talajművelés elhagyása, de csak mint önkéntes vállalás, és nem mint kötelezettség.
TeAM HUb: Ha ennyi lehetőség van az új rendszerben a paradigma-váltásra, akkor minden bizonnyal nagy felelőssége van a tanácsadóknak…
KA: Szerintem ez talán a legfontosabb - nagyon régóta szorgalmazzuk egy zöld tanácsadói hálózat létrehozását. Történnek és történtek lépések ebbe az irányba, az MME részéről is - például azon szakmai anyagok létrejötte, amelyeket tudásanyagként mutatunk be jelen cikk mellékleteként. Ezek azzal a céllal születtek, hogy a gazdákhoz eljutó tanácsadók és területi ellenőrök megkapják a természetkímélő gazdálkodással kapcsolatos információkat, és tovább tudják adni azokat a gazdálkodóknak. A szaktanácsadó fizetős szolgáltatást biztosít a gazdáknak, irányt ad, elmondja, hogyan kell megfelelni a követelményeknek, melyek az önkéntes vállalások. A szaktanácsadók rendszeresen képzést kapnak - ha ezekbe a képzésekbe be tudjuk emelni a zöld szempontokat, akkor azok már könnyebben juthatnak el a gazdálkodókhoz. A területi ellenőrök az államkincstár nevében járnak el: ellenőrzik, hogy a támogatás feltételei valóban megvalósulnak-e az adott támogatási helyszínen, ezért az ő képzésük is fontos. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara is közvetíti ezeket az információkat, a honlapjukon például egy színvonalas cikksorozat mutatja be az új KAP Stratégiai Terv elemeit. Összességében viszont továbbra is elmondható, hogy a környezeti, természeti közjavak, közérdekek képviselete messze elmarad a magánérdek képviseletétől - az agrotechnológiai cégekkel nehéz felvenni a versenyt.
TeAM HUb: A természetalapú megoldások (TAM) kifejezés megjelenik bárhol a KAP-ban?
KA: A KAP a nem termelő beruházások támogatását és a magas ökológia értékű tájelemek megőrzését ismeri. Ez TAM-nak számít?
TeAM HUb: A fogalmat bevezető Természetvédelmi Világszövetség definíciója szerint természetalapú megoldások alatt olyan tevékenységeket értünk, amely során azzal a céllal védünk-kezelünk es állítunk helyre természetes vagy az ember által már módosított ökoszisztémákat, hogy azokkal égető társadalmi-gazdasági kihívásokra találjunk választ, valamint egyszerre növeljük az emberiség alkalmazkodóképességét az éghajlatváltozás káros hatásaival szemben és a biológiai sokféleséget. Tehát igen, ha az új KAP lehetővé teszi például egy belvizes szántóföld időszakos elárasztását azzal a céllal, hogy gazda ezáltal ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtson a tágabb környezetében, akkor lehetővé teszi TAM-ok alkalmazását.
KA: Így van, viszont ezeknek a kivitelezése számos akadályba ütközik. Például, ha a gazda hagyja elgyepesedni a szántóföldjét, akkor át kell minősíttetnie azt a földhivatal szerint, mert nem a megjelölt gazdálkodás folyik rajta. Ezzel a gazdálkodónak be kell mennie a földhivatalba, ez neki pénzbe kerül, és így elveszíti a föld értékének egy részét, hiszen egy szántó sokkal drágább ma a piacon, mint egy gyep. Magyarán a jogi és adminisztratív akadályok is visszatartják a gazdálkodót attól, hogy a földhasználat-váltás felé lépjen - ezeket is könnyíteni kellene. A sok pozitívum mellett ezek még mindig hiányoznak a rendszerből, így a gazda meggondolja, hogy érdemes-e ebbe az irányba lépnie. Vannak elhivatott gazdálkodók, akiket már nem kell meggyőzni. De nekünk a másik, nagyobb kört kell elérnünk valahogy, őket kell meggyőzni tanácsadóként: lehetséges, hogy egy extenzívebb gazdálkodással kevesebb lesz a bevételed, ugyanakkor a költségeid is alacsonyabbak, és a kettő különbsége már lehet vonzó alternatíva. A nem környezetbarát gazdálkodókat kell meggyőzni, és bizonyos tevékenységeknek, módszereknek búcsút kell mondani..
TeAM HUb: Tehát akkor kvázi nem tudni most, hogy mennyire fog elmozdulni a gazdálkodás környezetkímélő irányba az új KAP hatására, nagyon sok fog múlni a gazdálkodókon.
KA: Így van! A lehetőségeknek egy nagyobb köre nyílt meg, de ezekenek a lehetőségeknek egy jó része az előző rendszerben is rendelkezésre állt. Mindenki ezekre a kérdésekre keresi a választ most: miért nem voltak azok vonzóak? Miért nem akartak a gazdálkodók inkább “természetet csinálni” a gazdasági szempontból kockázatos és csekély hasznot hozó gazdálkodás helyett? A merev szabályok, az ingatlan értéke, a biztos kifizetés mind közrejátszottak ebben, plusz a gazdák ezt szokták meg, és semmi sem korlátozta őket. Szerintünk a megoldás egyik eleme az, hogy kapjon előnyt, presztízst, megbecsülést, pénzt az a gazdálkodó, aki a természetkímélő irányba akar menni. Az önkéntes programokba való belépést pedig megfelelően kell honorálni.
TeAM HUb: Az elmúlt években tapasztalt extrém időjárási események következményei jelenthetnek egy erősebb ösztönzőt?
KA: Az ökológiai krízishelyzetek paradox módon segíthetnek természetkímélőbb irányba terelni a gazdálkodási gyakorlatot, egyre több gazdálkodó tapasztalja a környezet változásait, ezek gazdasági szempontból is negatív hatásait - a hosszan tartó aszályokat, a hirtelen lezúduló, özönvízszerű esőket, a beporzók megfogyatkozását - , és próbál valamit tenni ezek ellen. A természetes élőhely-elemek (pl. fasorok, bokros mezsgyék, magányos fák) megőrzése ma már sokkal könnyebb, talán ez a legfontosabb eleme az új KAP-nak a természetalapú megoldások szempontjából. A jelenleginél sokkal mozaikosabb agrártáj segíti a biológiai sokszínűség helyreállítását, ugyanakkor a klímaváltozás káros hatásaival szemben a gazdának is stabilitást tud nyújtani - gondoljunk az egyre gyakoribb porviharokkal szembeni védekezésre.
TeAM HUb: Ezt a kívánt folyamatot a 2022-es történelmi aszály felerősítheti?
KA: Igen, a tavalyi aszály, párosulva az energia-válsággal és a globális ellátási láncok akadozásával, versenyképesebbé tudja tenni azokat a gazálkodókat, akik a természetkímélő módszereket választják, ahol kevesebb input kell vagy nagyobb fokú az önellátás. Ezek a környezeti és gazdasági kényszerítő erők szerintem előbb-utóbb jó irányba kényszeríthetik a folyamatokat. A talajkímélő, illetve regeneratív mezőgazdálkodással foglalkozó gazdák csoportja idehaza még szűk, de már vannak követhető példák, a gazdálkodók figyelnek egymásra, információt cserélnek. Nagyon komoly szakmai tudásmegosztás van a gazdálkodók e szűk csoportján belül. Magyarán a tanácsadásban nem csupán a külső szereplők, az “okos zöldek” kellenek, hanem helyzetbe lehet hozni ezeket az innovatív gazdákat, hogy egyfajta tanácsadóként ők is előmozdítsák a változást a tágabb környezetükben.
A 2023-2027-es időszakra vonatkozó új Közös Agrárpolitikai Stratégia és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara által ahhoz készített, gazdálkodóknak szóló útmutatók összessége az alábbi linken található.
Készítette: Kébel Nóra, Németh Mónika, Szigeti Ferenc Albert