Budapest XII. kerülete büszkén viseli a méhbarát kerület címet, amelyet a Hegyvidéki Méhbarát Hálózat létrehozásával érdemelt ki. Nemzetközi projekt keretén belül szerezték az inspirációt és a támogatást a hálózat létrehozására, amely 2019-es megalakítása óta sikeresen működik, és egyre bővül. A zöld szemlélet régóta sajátja a kerületnek, ám a különböző érdekeltekkel való sikeres együttműködés területén sokat tanultak a fent említett BeePathNet projektből is, amely hozzájárult a hálózatalakítás sikeréhez. A Hegyvidéki Zöld Iroda munkatársával, Laki Nórával beszélgettünk a fenti témákról.
A 2016-ban alapított Hegyvidéki Zöld Iroda a kerület fenntarthatóságáért tevékenykedő önkormányzati iroda, amely megalapítása óta résztvevője nemzetközi projekteknek. A BeePathNet a csapat harmadik nemzetközi projektje. A projektben Laki Nóra a városi akciócsoport koordinátoraként tevékenykedett, ő volt a helyi érdekelteket tömörítő “városi akciócsoport” és a projekt nyomán megvalósult tevékenységek összefogója.
K: Nóra, kérlek mondd el, mit takar a városi akciócsoport, és annak tevékenysége hogyan illeszkedik a projekt egészébe; mi volt a te feladatod ezzel kapcsolatban?
V: A városi akciócsoport az urban local group kifejezés magyar megfelelője, amely a BeePathNet projektet is magába foglaló program, az URBACT módszertanának egyik eleme. Ők a projekt témájában érdekeltek csoportja, amely többféle típusú és hatókörű intézményt, céget, civil szervezetet, informális helyi csoportot, stb. foglal magába, akikkel együtt gondolkodva alakítjuk ki a projektben megvalósuló tevékenységeket és a projekt végére közösen kidolgozunk egy a jövőre irányuló helyi adaptációs tervet. A projektben résztvevő minden településen van egy helyi akciócsoport koordinátor, akinek feladata összefogni és facilitálni ezt a munkát, ennek eredményeit becsatornázza a nemzetközi munkába és vice versa.
K: Hogyan illeszkedett Hegyvidék a projekt egészébe?
V: Ez egy jó gyakorlat átvételi projekt volt, amelynek Ljubljana volt a vezető partnere és a jó gyakorlat gazdája; mi pedig a többi résztvevő várossal együtt arra törekedtünk, hogy adaptáljuk ezt a jó gyakorlatot, tanuljunk egymástól minden területen. Tehát a téma a városi méhészet volt, amelynek fellendítése érdekében Ljubljana épített egy önkéntes hálózatot; alapvetően ezt a hálózatépítést vittük végbe a projekt során. Szeretném hozzátenni, hogy elég sok tevékenységünk volt már előtte is, ami a kerület beporzóbaráttá tétele irányába hatott, ennek továbbviteleként kezdtünk bele ebbe a projektbe, amiben a méhek mellett a biodiverzitás volt a fő hívószavunk.
K: Hogyan alakult a helyi akciócsoporttal való munka a projekt során?
N: Az eleje kihívásokkal teli volt számunkra: nem volt még tapasztalatunk abban, hogyan kell érdekeltek csoportját működtetni. Az elején össze kellett gyűjtenünk olyan embereket, akik érintettek lehetnek a témában, és hozzátehetnek valamit, hogy a kerület beporzóbaráttá váljon. Voltak emberek, akiket már ismertünk, és dolgoztunk velük hasonló “zöld” témákban. Alapvetően az ő lelkesedésükre alapoztunk, és azt mondtuk: ha valakinek van egy jó ötlete a témában, jöjjön és próbálja megvalósítani. Kevés idő elteltével ezzel kapcsolatban jött is az első tapasztalat: nehéz a nulláról kiépíteni egy hálózatot csak új ötletekre alapozva, ehelyett hasznosabb feltérképezni a már meglévő, témába vágó tevékenységeket, és azokat egy az egyben behozni. Ha már a folyamat elején vannak konkrét tevékenységek, akkor könnyebben lehet bővíteni, építeni a hálózatot; nem mellesleg ezek az emberek át tudják adni a tapasztalataikat az új ötletgazdáknak.
K: Miért éri meg embereknek részt venni egy önkéntes hálózatban?
V: Ennek elérése a másik nagy tapasztalat… ha ma szervezném az első helyi akciócsoport találkozót, valószínűleg már az elején elmondanám, hogy nem egyik napról a másikra lesz eredmény; de idővel mindenkinek meg kell találnia, miért éri meg neki ebben a hálózatban működni. A BeePathNet esetében azt gondolom, az idő megmutatta, hogy igen, megéri a résztvevőknek néha ingyenes szolgáltatásokat végezni, tapasztalatokat átadni, amiért cserébe egymással és az önkormányzattal később gyümölcsöző kapcsolatokat tudnak kialakítani. A városi akciócsoport koordinátora fontos szerepet játszik abban, hogy felszínre kerüljenek a témák és szolgáltatások mentén való összekapcsolódási lehetőségek. A kulcsot ebben látom: a hálózat úgy működik, ha megtalálják az együttműködést a hálózati tagok egymással és az önkormányzattal, amely rendszerben az önkormányzat egyenrangú hálózati tagként működik.
K: Kissé ellentmondásosnak tűnik, hogy az Önkormányzat kezdeményez egy hálózatot, ahol végül nem vállal vezetői szerepet - ezt a felállást hogyan kezeltétek?
V: Valóban kissé ellentmondásos helyzetbe kerültünk… Bár a hálózat tagjai nagyrészt ismertek minket, még így is furcsa, hogy egy önkormányzat akar ilyet, és nem a kerületi méhészek fognak össze és keresik meg az önkormányzatot, hanem fordítva. Ahogy te is mondtad: általában ha valamit összehív az önkormányzat, akkor van egy igény, amihez megrendeli a szolgáltatást. Ehhez képest itt csak a cél volt megfogalmazva, és vártuk a hozzájárulásokat, próba-szerencse alapon - sok volt a bizonytalankodás az elején. Hogyan ösztönözz egy olyan ügyet, amiben alulról vársz ötleteket, de te felülről csinálod - erre kellett utakat találnunk. Másrészt az emberek megszokták, hogy a projektből megvalósuló tevékenységet kifizeti a projektgazda, ami itt nem volt opció. Volt néhány dolog, amit el tudtunk számolni, például szerveztünk mézes reggeliket az óvodákban; amihez az alapanyagokat ki tudtuk fizetni, de a pedagógusoknak önerőből kellett megszervezni a kapcsolódó programot. Vagy például az egyik kulturális intézményünkben egy programszervező kitalálta, hogy legyen egy beporzó tematikájú eseménysorozat; de ennek a költségeit a projekt nem tudta állni. Mi ahhoz tudtunk hozzájárulni, hogy a hálózat révén előadókat találjanak, és az önkormányzati felületeken népszerűsítsük az eseményt. Itt visszautalnék arra, hogy ezért is éri meg a hálózat tagjának lenni, mert igénybe tudják venni egymás szolgáltatásait.
K: Hogyan segítette a folyamatokat a nemzetközi tudásátadás a projekt többi résztvevőjével?
V: Folyamatosan voltak nemzetközi találkozóink a résztvevő városokban, ezek mindig tartalmaztak jó gyakorlat bemutatásokat is; így folyamatosan kaptunk inspirációt a többiektől. Ezen találkozók alatt kiderült, hogy minden város erős volt a téma valamely területén (pl. oktatás, turizmus, biológiai sokféleség), így jól tudtunk tanulni egymástól. Nagy szerencsénk volt a vezető partnerrel, mert végig hangsúlyozta, hogy a jó gyakorlatokat nem lehet egy az egyben átvenni, hanem minden esetben adaptálni kell a helyi viszonyokra. Ez a szemlélet sokat segített, mert nem voltak irreális elvárásaink. Ezenkívül minden városnak lett egy kiemelt tématerülete, amelyet szintén a helyi adottságok határoztak meg; nekünk a biodiverzitás volt az. A projekt gyakorlati segítséget is adott a helyi tevékenységek beindítására: a projekt megalakulásakor az első tanulmányi utunk Ljubljana-ba vezetett, ahol egy Bootcamp-nek nevezett szűk egy hetes tartózkodás alatt megismerkedtünk a projekttel és a vezető partner jó gyakorlataival. Ide vihettünk tagokat a helyi akciócsoportból is, ami nagyon jó bevonási és elkötelezettséget erősítő lehetőség volt.
K: Milyen konkrét tevékenységeket valósítottatok meg a projektben, és ezeket mennyire viszitek tovább a projekt 2021-es befejezése óta?
V: Számunkra fő csapásirány volt a biológiai sokszínűség fenntartása a méhbarát jellegből kiindulva: új területen méhbarát növények magjait szórtuk el; kijelöltünk olyan területeket, ahol kevesebbszer kaszálunk. Évek óta ment egy városi kaszáló projektünk, most ezt bevontuk a projektbe. Az első nemzetközi projektünkből nőtte ki magát a Zöldfelület gondnokság programunk, ide behoztuk, hogy a zöldfelület tervezésénél a beporzó-barátság is előtérbe kerüljön. A közterületek mellett a magánterületeket is megcéloztuk több tevékenységgel. Kerületi szinten kedvezményes vásárlást hirdetünk minden évben az őshonos gyümölcsfákra, ezt is be tudtuk vonni a projektbe a gyümölcsfák beporzó szerepének hangsúlyozásával. Videók készültek arról, hogy a lakók hogyan tudnak a saját kertjeikben, balkonjaikon méhbarát közeget létrehozni. Az egyik lakónk ötletéből és támogatásával indult egy pályázat “Kertjeinkben a természet” címmel: összehoztunk a hálózatunk tagjai közül erre egy kis szakmai csapatot, akik a pályázat kidolgozásában és zsűrizésében is részt vettek. Ez a kezdeményezés nagyon jól szolgálta az integrált célt, mert alapvetően természetközeliségre épít, de egyben beporzóbarát is. Készült egy útmutató, hogyan lehet természetközelivé tenni a kerteket, és ebben bemutattuk a pályázat díjazottjait is.
Nagyon fontos eleme mindenkori tevékenységeinknek a példamutatás és a lakosság tájékoztatása.
Az újonnan létesült méhlegelőket, nem kaszált részeket infótáblával láttuk el: mit, miért csináltunk, az miért fontos; és miért jó, ha te is követed a példát magánterületeden. Úgy próbáljuk serkenteni a lakossági aktivitást, hogy tudásbéli vagy eszközbeli támogatást adunk a tevékenységeikhez.
K: Hogyan biztosított a fenti tevékenységek finanszírozása? Mi kell ahhoz, hogy egy projekt után a döntéshozók ne vegyék semmibe a projekt alatt megszülető terveket?
V: Hegyvidéken kerületi és fővárosi szinten is prioritás a zöldterületek védelme, így a szemlélet és a politikai akarat adott. Itt található a főváros erdőmennyiségének a legnagyobb és legjobb adottságú része, a kerület gazdasági szerepe ennek a zöldfelületi potenciálnak a kihasználása. A fővárosi fejlesztési programok szerint a kerület a hegyvidéki- és gyógyturizmus, a sport és aktív szabadidő eltöltésének célterülete. Ilyen tekintetben politikailag támogató közegben mozgunk.
Ezenkívül nagyon fontos, hogy a projekt eredményeként megszületett adaptációs tervbe nagyrészt már létező tevékenységek kerültek, amiken fejlesztettünk kicsit a projekt céljainak megfelelően. A projekt jellege miatt ráadásul ezek nem jelentettek nagy többletköltséget, így minden szempontból befogadható volt a döntéshozóknak.
K: Mi történik akkor, ha egy nagyobb léptékű innovációt szeretnétek átvinni? Eddig kisebb léptékű változtatásokat ismertünk meg, amiket érthetően könnyebb fenntartani.
A: Ebben a projektben is vannak nagyon innovatív dolgok, például a közösség számára nyitott méhészet létrehozása. Ezt az új tevékenységet úgy lehetett jól kommunikálni, hogy van mögötte partner, aki vállalja annak működtetését. Én úgy látom, legtöbb esetben az emberi erőforrás a kulcs: ha ez megvan, akkor könnyebb megszerezni a képviselő testület támogatását, és biztosított a tevékenység fenntarthatósága is. Emellett elismerem, hogy a BeePathNet-et, és így a Hegyvidéki Méhbarát Hálózatot viszonylag könnyű volt kommunikálni, mert a benne lévő tevékenységek nem túl pénzigényesek, viszont a hálózatosodás kapcsán kialakuló alulról jövő tevékenységek önkormányzati erőforrás ráfordítás nélkül értéket teremtenek a kerületnek.
K: A kezdeményezés sikere Hegyvidéken nagyban köszönhető a széleskörű lakossági támogatottságnak. Hogyan tudtátok ezt elérni?
V: A lakossági bevonás kulcsa egyrészt a folyamatos és intenzív kommunikáció: minden fórumon kommunikáljuk a célt, és mellette megmutatjuk, hogy az önkormányzat milyen tevékenységeket végez annak elérése érdekében. Másrészt fontos olyan programokat tervezni, amik a lakók aktív részvételét célozzák, ezeket pedig hozzákapcsolni nagyobb központi programokhoz. Például ha van egy kedvezményes gyümölcsfaosztás, akkor egyértelműen kommunikálni kell, hogy ez a beporzóbarát projektet támogatja; tehát aki részt vesz ebben a programban, az támogatja a nagy célkitűzést, részese a projektnek. Szerintem itt a kulcs: úgy részese a projektnek, hogy ő a nagy egészet támogatja, de közben a saját környezete fejlődik, és ehhez még eszközt is kap. Ha ez így körbeér, akkor érezheti egy lakó, hogy a saját eszközeivel hozzátesz a nagy egészhez.
K: A méhbarát kerületté válás érdekében számos természetalapú megoldást alkalmaztatok, melyek jellemzően kis forrásigényű, kevéssé látványos beavatkozások. Ezzel szemben a nagy volumenű, infrastruktúrát érintő beruházások nagyobb politikai előnyt jelenthetnek, így egy döntéshozónak jobban megérheti azokat támogatni. Mit gondolsz erről a megállapításról?
V: Egy természetalapú megoldás mögött nincs nagy csinnadratta, ehelyett sok türelem, intenzív és folyamatos lakossági tájékoztatás szükséges hozzá. Viszont ezek azok a projektek, amikben nagyon jól aktivizálhatók a lakók: nincs nagy költségük, csak olyan tevékenységeket végzel, amiknek egy részét más is megcsinálhatja otthon. Apró dolgokból építkezve, bejutva a magánterületekre is: ezzel lehet építeni a közösségi szemléletet, ez mutat a jövő felé. Ha hosszútávon gondolkodik erről egy apparátus, akkor elég ebben hinni és nem szükséges szalagátvágásokat kommunikálni. Egy épület építésébe nem tudod annyira bevonni a lakót, nem érti és nem érzi magáénak úgy, mint amikor egy számára érthető ügyért személyesen tud tenni. Az elérhető, alkalmazható, könnyen terjeszthető jó szemléletet kell kommunikálni - tulajdonképpen valahol erről szólnak a természetalapú megoldások.
A “BeePathnet – Városi méhészet Méhbarát kerület program Budapest XII. kerületében” című jó gyakorlatban részletesen kifejtésre kerülnek a kerület projektben végzett tevékenységei és azok háttere, utóélete.
A “Hogyan váljunk méhbarát kerületté, településsé?” című tudásanyagban közöljük a BeePathnet projekt keretében elkészült dokumentumokat és ismeretterjesztő videókat.